Kippei: Néha úgy érzem, hogy Tokunaga szeret engem...
Motoki: Talán az álmaidban.
Kippei: Nee-chan?
Yuzu: Yuzuyu.
Kippei: Yuzuyu?
Yuzu: Ki... Ki...
Kippei: Mi az? "Ki"?
Yuzu: Kippei-onii-chan!
Kippei: Most menj és öltözz át!
Yuzu: Rendben!
Reiko: Kippei, úgy viselkedsz, mint egy anyuka...
Yuzu: Satsuki-oniichan! Kippei-oniichannak van barátnője?
Satsuki: Nem tudom... Nem hiszem, hogy lenne.
Yuzu: Akkor Yuzu lesz Kippei-oniichan felesége! Ne mondd el senkinek! Ez titok!
Satsuki: Úgy tűnik, hogy manapság már az öt éveseknek is megvan az életcéljuk...
Kippei: Holnap jobban igyekszem majd, úgyhogy... milyen tízórait szeretnél?
Yuzu: Onigiri!
Kippei: Onigiri... világos
Yuzu: És hamburgert!
Kippei: Úgy tűnik, nem szereti a köreteket...
Kippei: Abban az esetben, ha valaki melletted van, még ha nem is beszélgettek, az ő létezése miatt mégis boldog vagy. Még ha mindent el is veszítettél, állj meg és nézz körbe! Biztos vagyok benne, hogy valaki ott van melletted! Ne légy szomorú! Ne veszítsd el a reményt! Kérlek, ne felejtsd el azt, hogy nem vagy egyedül! Szeretlek! Mindenkit szeretek!
Yuzu: Kokoro-onee-chan, nem érzed magad magányosnak, mióta a mamád meghalt?
Kokoro: Jól vagyok. Felnőttem.
Yuzuyu: Ha felnövök, a magány is elmúlik? Mikortól nem leszek többé magányos?
Kokoro: Igazad van... Még ha fel is nősz, a magány soha nem hagy el, csak könnyebben viseled el.
Yuzu: Mikor el kell viselnem valamit, szomorú leszek és megerednek a könnyeim. Kokoro-onee-chan, te szomorú vagy?
Kokoro: Az vagyok. De eldöntöttem, hogy többé nem menekülök a szomorú érzések elől. Abbahagytam saját magam ámítását és hogy megpróbálom elhitetni magammal, nem vagyok magányos; úgy érzem, ezáltal erősebbé váltam.
Kippei: Kokoro-chin! Ha nem voltam elég közel hozzád, engedd, hogy mostantól itt legyek veled! Jó?
Kokoro: Már túl közel is vagy hozzám.
Kippei: Ha újra szomorúnak érzed magad, én megint eljövök. Ne aggódj semmi miatt, csak szeress továbbra is!
Kippei: Nagyon jó feleség leszel, Kokoro-chin!
Kokoro: Lehetséges.
Kippei: Az leszel! Lehet, hogy valamikor gyönyörű gyerekeink lesznek!
Marika: Kérdezhetek valamit?
Yuzu: Persze.
Marika: Dicsekszem?
Yuzu: Igen.
Marika: Hencegek?
Yuzu: Igen.
Marika: Könnyen megharagszom?
Yuzu: Igen!
Marika: És ez téged nem zavar?
Yuzu: Nem!
Marika: Akkor barátok vagyunk.
Yuzu: Igen!
Kippei: Nem gondoljátok, hogy Tokunaga nagyon kemény velem?
Aki: Világos. Mindez azt mutatja, hogy utál téged.
Reiko: Mikor az, akit szeretsz, szomorú, az rád is hatással van, nem igaz?
Kokoro: Eleinte utáltalak téged. Úgy tűnt, hogy te mindent képes lennél elfogadni, és ez nagyon megijesztett.
Kippei: Miért?
Kokoro: Hosszú időn, át egészen mostanáig, próbáltam magamnak bebeszélni, hogy nem vagyok magányos. De amikor veled voltam, akkor is az járt a fejemben, hogy igazából teljesen egyedül vagyok. De úgy gondoltam, ez így rendben van.
Kippei: Most is magányosnak érzed magad? Amikor velem vagy?
Kokoro: Ne mondd ezt!
Kippei: Kokoro-chin, ez nem a te hibád! Nem a te hibád, hogy nem vagy képes beszélni az érzéseidről!
Kokoro: Yuzuyu-chan, az én anyukám már nincs többé, de én hiszem, hogy még nagyon sokáig szeretett volna velem lenni. Biztos vagyok benne, hogy minden anyuka ezt akarja. Ne aggódj! A mamád soha nem fog téged elfelejteni. Nem lehetséges, hogy valaha is elfelejtsen!
Kippei: Mikor gondod van a szüleiddel, csak mosolyogj rájuk! Akkor elmegy a kedvük a mérgelődéstől.
Yuzuyu: Nem léteznének magányos emberek, ha Kippei-onii-chan minden családban ott lenne!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![#1 Szeretlek, kicsim! [Aishiteruze Baby Gportal => Aishiteru! Minna aishiteru yo!]](/portal/aishiteruze-baby/image/logo_1429737403.png "#1 Szeretlek, kicsim! [Aishiteruze Baby Gportal => Aishiteru! Minna aishiteru yo!]"){kind=logo}
