SPOILER!

A mangában kicsit máshogyan történnek a dolgok, mint az animében - a legjelentősebb eltérés például a vége. Míg az anime egy vidám, aranyos és szép happy end, addig a manga befejezése minden, csak nem vidám és aranyos; mégis szép, és gyönyörű, és a maga módján happy end is. Ez a különbség annak köszönhető, hogy az anime a manga vége előtt pár fejezettel lezárul, az tehát nem a teljes, kerek történet.

A mangában Miyako, Yuzuyu édesanyja felkeresi a családot, meglátogatja a lányát, miután már sikerült összeszednie magát, és megtanult nem sírni. Magával szeretné vinni Yuzuyut, Kippei és a Katakura család viszont nem szeretne elválni a kislánytól. Misako, Kippei anyja azt mondja, Miyako menjen haza, és majd jöjjön el újra, és újra, és újra, minden nap, így helyre tudja rakni, amit elrontott, és látni fogják, hogy tényleg szeretné Yuzuyut. Miyako is belátja, hogy Yuzu és Kippei mennyire összenőttek, így úgy dönt, megfogadja a tanácsot. Már épp menne, amikor Yuzu megpillantja őt a lépcsőről lejőve (Kokoro vigyázott rá a szobájában, amíg a felnőttek beszélgettek, aztán úgy döntött, hogy leviszi Yuzut, mivel ő elvesztette a mamáját és soha többé nem találkozhat már vele, de a kislánynak még esélye van egy szebb jövőre). Yuzu természetesen le van sokkolva, hogy újra láthatja a mamáját. Drámai pillanat, ölelkezés, aztán Kippei anyja jelzi, hogy Yuzuyu velük marad, Miyako pedig elbúcsúzik tőle, és megígéri, hogy ismét eljön. Yuzunak ez nem elég, Kippei is megígéri, de a kislány arra kéri, hogy a mamája maradjon. Kippei nagyon meg van lepve, pláne, amikor Yuzu kirohan az ajtón a mamája után. Kippei szíve majd megszakad, de tudja, hogy meg kell hoznia egy fájdalmas, nehéz, de helyes döntést: Yuzu után viszi a cipőjét, ráadja a kabátját, és azt mondja, hogy menjen az anyjával, mert nagyon sokat várt rá, és tudja, hogy vele szeretne lenni. Letörli Yuzu könnyeit:

"I love you, Yuzuyu! Bye-bye, Yuzuyu!" 

Yuzu sírva ugyan, de elmegy a mamájával, Kippei pedig mindenki mellett elsétálva bemegy a házba, szótlanul, megtörten, némán.

"The time... we were together... in that long stretch of time... there was one instant... even if I eventually forget everything else, it will always shine in my heart..." _{(Az idő, míg együtt voltunk... Abban a hosszú időszakban... Voltak pillanatok... Még akkor is, ha minden mást elfelejtek, ezek mindig a szívemben fognak ragyogni.)}

Időugrás. Évek teltek el Yuzuyu távozása óta (talán 10 év), Kippei már felnőtt, dolgozik. Kapott egy levelet Yuzuyutól, amelyben azt írja, hogy jól van, és nagyon sokat jelentett számára az az időszak, amit együtt töltöttek. Amikor Kippei ebédet csinált neki, oviba vitte, játszott vele. Ezek különleges emlékek számára, amiket nem fog soha elfelejteni, és őt sem fogja. Végezetül köszönetet mond neki, mert miatta nőhetett fel az édesanyjával együtt. (Miyako közben szól neki, hogy megjött Shou-chan. Gyerekkori szerelem, hajdeszéép!).

"Ever since... I was little, I've always... really loved you, Kippei-onii-chan!" _{(Kicsi korom óta, mindig.... igazán szerettelek téged, Kippei onii-chan!)}

Vége.